Andor László foglalkoztatási EU biztost egy konferencián hallgattam meg hétfőn. Igyekezett kevés konkrétumot mondani, ami sikerült is: ahogy a saját véleményéről, úgy az unió foglalkoztatási elképzeléseiről sem tudtunk meg sokat.
Andor szerint a gazdasági válságra nincs egységes megoldás. Szlovákiában, Írországban és a balti államikban a 25 év alattiak több mint egyharmada nem tanul és nem dolgozik, míg a mintaállam Ausztria visszaküldi az iskolapadba az állástalan pályakezdőket. Hozzátehetjük, hogy Magyarországon a huszonévesek egynegyedét a szülők tartják el, és megdöbbentően gyenge a pályakezdő diplomások elhelyezkedési aránya.
Nem tudott konkrét válaszokat adni arra, hogy mi lehet az EU2020 Stratégia sorsa, sőt, elismerte, hogy a tízéves program elődjének számító Lisszabon Stratégia bukása után – ugyanis Európa nem lett a világ legdinamikusabban fejlődő térsége 2010-re – bizalmatlanul fogadták az unió tagországai az újabb tízéves tervet. A volt szocialista államokat például az ötéves tervek időszakára emlékeztette. Pár héttel korábban Gurmai Zita, az MSZP Európai Parlamenti delegációja képviselője nyilatkozta, hogy az EU 2020 Stratégia óriási jelentőségű projekt, amely sikerére azonban nincsen garancia. Andor László újságírói kérdésre elmondta, hogy a képviselő nincs egyedül ezzel a felvetésével. Akkor jó, mert az a cél, hogy 75%-ra emelkedik a foglalkoztatottság tíz év alatt (69% a mostani átlag), és e téren Magyarország az utolsó helyen áll a tagállamok között. Ha ezt a stratégiát sem kell komolyan venni – különben sincs kényszerítő ereje az EU-nak –, akkor a nemzetközi helyzet nem fokozódik, csak az uniós mondana már valami konkrétumot.
Egy morzsát tényleg elejt. Andor teljes mellszélességgel támogatja a magyar kormány tervezett lépését a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatára. Újságíróknak elmondta, hogy az állam feladata annak biztosítása, hogy visszakerüljenek a munkába. Ez eddig rendben, de a megoldást illetően kétségeim vannak. Lehetetlen elvárás egyik pillanatról a másikra munkába küldeni azokat, akik évek-évtizedek óta nem dolgoznak, és minden jel arra mutat, hogy rehabilitációjukra, visszailleszkedésük támogatására nem lesz pénz. Ugyanis pár napja 40 milliárd forintot zároltak a nemzeti erőforrás tárcánál és 16-ot a Munkaerő-piaci Alapból a 250 milliárdos stabilitási tartalék számára. Andor szerint ez magyar belügy, ugyanakkor elismerte annak a veszélyét, hogy a jelek arra mutatnak, ellátás nélkül maradhatnak a korábban segélyen élők, és szenvtelenül arra hivatkozott, hogy munkahelyeket kell teremteni. Tudjuk, erre a válság előtt sem volt képes a magyar állam, akkor most hogyan?
Az uniós biztosunk kényelmes bürokrata, nem véletlenül - pártatlanul kell képviselnie minden tagállamot, a saját hazája sem kivétel, ezért hidegen hagyja, mi történik itt, neki az csak „belügy”. Az volt az érzésem, hogy Andor nem kompetens személy, nem képvisel semmit, neki mindegy, mi történik Európában, Magyarországon.
Millió közhely, általánosság, statisztikai zsonglőrködés (azokat tök jól ismeri) – a hallgatóság soraiból kérdésre emelkedő multi cégek képviselőinek kérdéseire semmitmondó válaszok. Ha ezt hívják diplomatikus viselkedésnek, akkor Andor nemcsak unalmas, hanem diplomatikusan az, de ezt legalább hitelesen műveli.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.